Mezei András: Blue eyes (Kék szemek Angol nyelven)

Kik erős ősanyáimat
megfeküdtétek réges régen,
az a jelen itt bennem él
ősapám ontott vérével.

megannyi frank, szláv és mongol
pogromhős dermed csontjaimba,
az anyák jogán az arcomból
mégis a zsidó néz vissza.

barna szememet marták kékre,
gyapjas hajamat szőkére,
sűrűdik, sürög sejtjeimben
Európa germán gyülevésze,

ők adták fehér bőrömet
csontjaimra, akár a gyolcsot,
mert megáldották a rabbik
a fattyakban a zsidósorsot,

akiket mégis felneveltek
korról-korra zsidó fiaknak:
a gyilkosnak kék szeme van,
s kék a szeme az áldozatnak.

They who ravished the robust women
among my forbears, they our tormentors
still live within me to this day
with the spilled blood of our menfolk.

So many Franks and Slavs and Mongols,
brave blades of the pogroms, lurk in my bones
yet, by the right of the mothers, the Jew
stares back at them from my face.

They've changed my brown eyes into blue,
and made my curly dark hair blond,
that rabble of all Teutonic Europe
who gather and bustle and stir in my cells,

they who have dressed my bones in their skin,
their white skin soft like fancy linen –
But as the rabbis have blessed the fate
of the Jewish people in the offspring,

and brought them up, despite the rapes,
from age to age as Jewish children,
still the murderers have blue eyes
and blue eyed also are the victims.