Mezei András: Nusi levele - 1944. június 6. Derecske

"Most már egészen biztosan, most már csak
néhány óra múlva, megyünk, fogalmam sincs
hova. Kolozsvár? Várad? Újfalu? Onnan a vagonírozás?
Onnan hova? - De ti csak ne aggódjatok, kint a csomagok sorban állnak,
két hátizsák, az ágyneműs zsák, a kanna méz, a kosár élelem.
Áll a szekér a ház előtt, ami a nagymamát viszi,
most már egészen biztosan, mindjárt, - az anyu írt lapot apunak is,
hanem a fontos, rendben vannak a téli dolgok édes Sanyikám,
elbúcsúzom. Írd apunak, hogy gondolok rá. A mi utunk
akárhová visz, gondja lesz ránk a Teremtőnek."

                                             Derecske, June 6, 1944

And now at last we are quite certain we shall be taken shortly
– but where?... Kolozsvár? Várad? Újfalu? And then the wagons?
Where from there? But you don’t need to fret about us.
Outside, the bags are all prepared:
the basket of food, a pot of honey, a pair of backpacks, bedding linen
– the cart is waiting by the portal for grandma’s ride
(poor gran’s old feet!) and mum has sent a card to dad.
No time left. Still, what really matters, the place is tidied up for winter.
Sanyikám, darling, I take my leave. And tell our father he’s in my heart.
Whatever our lot, we shall be safe – God shall provide.