Mezei András: Nusi levele - 1944. június 6. Derecske

"Most már egészen biztosan, most már csak
néhány óra múlva, megyünk, fogalmam sincs
hova. Kolozsvár? Várad? Újfalu? Onnan a vagonírozás?
Onnan hova? - De ti csak ne aggódjatok, kint a csomagok sorban állnak,
két hátizsák, az ágyneműs zsák, a kanna méz, a kosár élelem.
Áll a szekér a ház előtt, ami a nagymamát viszi,
most már egészen biztosan, mindjárt, - az anyu írt lapot apunak is,
hanem a fontos, rendben vannak a téli dolgok édes Sanyikám,
elbúcsúzom. Írd apunak, hogy gondolok rá. A mi utunk
akárhová visz, gondja lesz ránk a Teremtőnek."

“Ormai è abbastanza certo, ormai mancano solo alcune
ore, andiamo, ma dove, non ho idea.
Kolozsvár? Várad? Újfalu? E’ là, che saremo caricati
nei vagoni? E di là dove? – ma voi non preoccupatevi,
i bagagli stanno fuori in fila,
due zaini, sacco con la biancheria da letto, un bidone
di miele, una cesta di cibo.
La carrozza, che porterà la nonna, è già davanti la casa,
ormai è abbastanza certo, prestissimo, - mamma
ha scritto una cartolina anche a babbo,
quel, ch’è importante, caro Sanyi, le questioni invernali
sono sistemate,
or’ mi congedo. Scrivi a babbo, che lo penso. Qualunque
parte ci porti il destino, il Creatore prenderà cura di noi.”