Mezei András: Schwarcz Blanka

Schwarcz Blanka nagyobbik fia
kivándorolt Palesztinába. Lánya, Lea
férjhez ment Amerikába,
de Ő,Schwarcz Blanka a konyhában
citrompótlós plantateával,
libazsírral a bödön alján,
az asztalon barna kenyérrel
(tesz-vesz minden nap)
ki-kileskel a lefüggönyzött
évek mögül a kapualjba,
föl-föltekint a világító-
udvarnyi ég pici kékjébe,
az Ő utolsó lakhelyének
e-világi vakudvarába,
kiáll a küszöb elé tett
jól kicsavart felmosórongyra,
föl-föltörli a piros gangot,
ki ha megjön, tisztára lépjen.
Ő a gettót nem hagyja el, míg
kisebbik fia meg nem érkezik -
azóta sem ...
 
 

Il figlio più grande di Schwarcz Blanka
è emigrato in Palestina. La figlia, Lea
s’è sposata in America,
ma Lei, Schwarcz Blanka, in cucina,
con il tè di foglie di moro e acido citrico,
con lo strutto d’oca in fondo al bidone,
con il pane nero sul tavolo,
(sta sfaccendando tutti i giorni)
a volte sbircia nell’androne
da dietro le tende tirate degli anni,
alza lo sguardo sul minuscolo
cielo illuminato del cortile,
del cortile cieco della Sua
ultima dimora terrena,
poi si ferma sul strofinaccio ben strizzato
steso davanti la soglia dell’uscio,
passa spesso il strofinaccio sul porticato rosso,
che entri sul pulito, colui che ritorna.
Ma Lei il ghetto non l’abbandonerà,
finché il figlio più piccolo non ritorna - 
lo attende ancora…