Mezei András: Tanúvallomás

Az emberek levetkőztek.
Nem sírtak, nem kiabáltak.
Nem könyörögtek kegyelemért.
Egy ősz hajú asszony a megásott
gödör előtt kisbabát dajkált,
dalolt neki és csiklandozta,
hogy sikongott az egészen pici
gyerek a gyönyörűségtől.

Gli uomini si son spogliati.
Non piangevano, non gridavano.
Non imploravano pietà.
Una donna dai capelli bianchi
cullava un bimbo davanti la fossa scavata,
gli cantava e gli faceva il solletico,
come strillava dalla gioia
quel minuscolo bimbetto.