Mikszáth Kálmán: Búcsú a madárkától

Kedves jó madarunk immár Isten veled,

Piszkáld meg csőröddel ezt a zöld levelet,

Amit a kis Pali tart kalitkád elé,

Fogadd a barátság ezt a kicsiny jelét.

Még most a mienk vagy, de már válunk mingyárt

És röpülhetsz, merre két apró szemed lát:

Mezőkön, erdőkön, felhők közt szabadon,

Örülsz ugy-e kópé, tudjuk, örülsz nagyon.

Pedig fájhatna ám a szíved miattunk,

Betegünk voltál te és épen nem rabunk;

Apácska a mezőn törött szarnynyal talált,

"Elhoztam - így szólt - itt meggyógyul legalább!"

És meg is gyógyultál, nincsen semmi bajod,

Csakhogy a világot innen nem láthatod;

Szűk neked a kalit, szűk neked az eresz,

De se baj, jön papa és szabadon ereszt.