Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Mirtse Zsuzsa: Pozno pismo Ane Ahmatove (Anna Ahmatova kései levele Szerb nyelven)

Mirtse Zsuzsa portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Anna Ahmatova kései levele (Magyar)

Komor ma, kedves, pedig minden télen
Ugyanott árulnak még ma is gesztenyét,
Néva-parton vagy a Váci utcán,
Moj daragoj , hamar eltelik hatvan év.

Itt e női hang már fél százada hallgat, 
Kedvelni nem tud, teste élő félelem,
Lehoztak érte mégis minden csillagot -
Ócska konflison magához este érkezem.

S bár Önt, azt mondják, nem is ismerem, 
Néhány évtized választ el, maroknyi föld;
A birodalom, mit odabent építünk,
Kegyes hazugság vagy világrend, összeköt.

Szeretném, ha idejönne mellém 
Üldögéljünk porceláncsészék felett
Legyen az Néva-part vagy épp a Váci utca,
Emlékezem, ha hagynak, emlékeztetek.

Tegnapi bor kerül elő, s leszünk 
Évszázadok alján gyűlő ébredés,
Szökőkutak vagyunk, szökésnek indult évek,
Néma párbeszédet játszunk, maga meg én.

A múltja lettem, s Ön a jövőm, ha úgy tetszik 
Posztamens, műkő, meg némi füstarany,
Ránk gyűrődik minden ruhánk, késik
A kérdező, a válasz elmarad. 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://sites.google.com

Pozno pismo Ane Ahmatove (Szerb)

Tmurni ste danas, draga, ali svake zime
Na istom mestu prodavaju marone
Na obali Neve ili u ulici Vaci,
Moj daragoj, šezdeset godina brzo prođe.

Tu taj ženski glas već pola stoleća šuti,
Voleti ne zna, telo joj je pretvoren u strah,
Ipak su skinuli zbog nje zvezde –
Večeras na trošnom fijakeru stižem do vas.

Iako kažu da Vas ni ne poznajem,
Nekoliko desetleća, parče zemlje nas razdvaja;
Al carevina što iznutra gradimo,
Velikodušna laž ili poredak sveta ipak spaja.

Volela bi da mi priđete
Neka zasednemo uz porculanski fildžan
Bilo da je obala Neve ili baš ulica Vaci,
Sećam se, ako dozvole, i podsećam.

Na stolu je jučerašnje vino, i bićemo
Zborište buđenja na dnu stoleća,
Vodoskoci smo, godine u bekstvu,
Igrači nemog dijaloga, vi i ja.

Postala sam prošlost a Vi ste mi budućnost,
Po volji postament i prah u obliku zlata,
Naboraju se naše haljine, kasni
Pitanje, odgovora nema. 



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://feherilles.blogspot.com

minimap