Nekem a tenger... (Magyar)
Nem tudom, mi történt mostanában vele. Szememben ül a metrón, háttal magának. Hogy mi van a lehunyt szemek mögött, talán nem tudja. Sorsa, mint egy bérlet, lejárhat. Látott-e bárki a lehunyt szemek mögé, számolt-e itt valaki egyszer ráncokat. Vagy csak befelé lát már megint, odabent, amikor meghasadt az alagút alatt valami, réges-rég megkopott filmszalag - bezárva egy asszonyba. Valami csoda volt talán egyszer, holnemvolt egy gáztűzhely. Vasárnapi ebéd, leves. Hogy micsoda életek ülnek velem szemben egy metrón decemberben. Most nem érdekel a korom, csak a bőröm alatt gyűrődő emlékek. Átázott csizmámat önmagamban mosom szárazra. Mert ő még van, él. Én – ki tudja. A könny a szememben még méz és áfonya. A tenger nekem – Balaton. És mégis az a szépség… Mehetnék pedig bárhova. Az a szép gyerekkezem, az a szép, kicsi gyerekkezem - hol vagy? Kis térképek vannak. Foltok, sérülések, forradások. Ha még megsimítom rajta a bőrt, talán hallgat - mint én. Mint a tenger. Zadarnál. De mondok mást. Úgy jobban érzem. Vagy csak szeretem. Megértem majd, hogy ez a sok szépség tényleg mire volt jó. Most még sokáig keresem. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | https://sites.google.com/site/mirtsezsuzsahonlapja/ |
|
|