Szederálom (Magyar)
Mire gondolhatott a kisfiú, amikor a gyereklét rácsán keresztül bámulta a félelmes világot, szemével egy kúszónövény türelmetlen, fényéhes indáit követte, évekkel később a mindent beszövő repkényt a házon, amelyből nagyapját vitték el. Mire gondolhatott később, amikor a padon ülve figyelgette a galambokat, hogy vajon hová bújnak el meghalni, hiszen csak néhányat látott szétmálló tollaikkal a fák levelei közé keveredve. Milyen barátkozó is az ősz, ahogy kezét nyújtja, télbe hív, milyen lehet a tapintása a megfagyott testnek, karoknak. Mire gondolhatott akkor, amikor a hegy vonulatát kísérte a szemével, később a csípő holdbéli tájékait egy kölcsönszobában. A felgyűrődött lepedő térképvonalaiból két test kísérletéről lehetett olvasni. Az örök élet italát akarták megszerezni, de csak bort találtak. Mikor jött arra rá, hogy mit is keresett a nők tünékeny szilvaillatában. Mire gondolhatott az utolsó percekben az, aki sötét szemüregéből már csak befelé nézett, árnyékai között, mintha erdőben járna, fényfoltról fényfoltra lépett, talán éppen akkor csoszogott át a másik világba, ahol a test csak egy gránátalma magjának álma, mikor gondolta azt, hogy már nem teher, ami ráméretik, és amikor a fehér lepedőn még egyszer hús után sóhajtott, vajon milyen ölelést várt, milyen csókot az elmúlás szederjes ajkára. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://www.szegedilap.hu/ |
|
San kupine (Szerb)
Na što je mogao misliti dečak kada
je preko rešetaka dečačkog bivstvovanja
zastrašujući svet promatrao,
očima je nestrpljive, za svetlom gladne
vitice jedne puzavice pratio,
godinama kasnije
sa bršljanom obraslu kuću
odakle mu je deda
odnešena.
Na što je mogao misliti, kada
je sedeći na klupi golubove promatrao,
možda upitao gde se skrivaju kad umiru
jer među granama drveća
sa raspadnutnim perjem
tek nekolicinu video.
Kakav li je druževan jesen
kako pružajući ruku u zimu zove,
kakav li je opip
smrznutog tela, ruke.
Na što je mogao misliti, kada
je pogledom obrise brda pratio,
kasnije u iznajmljenoj sobici
krajolike podbočenog meseca.
Pokus dva tjela
se ocrtavalo
na crtama nalik geografskoj karti zgužvane plahte.
Bili su željni napitku večitog života
ali su samo vino našli.
Kad je došao do saznanja
šta je uistinu tražio u nalik šljive
hlapljivom mirisu žena.
Na što je mogao misliti u zadnjim trenucima onaj
ko je iz tamne očne duplje
samo prema unutra gledao,
među senama kao da u šumi hodao
sa osvetljene tačke na osvetljenu tačku koračao,
možda se baš tad provukao
na drugi svet
kad je telo tek
san jednog semena nara,
kad je mislio da
namet više nije teret
i kad je na beloj plahti
još jednom za mesom uzdahnuo,
na zagasito plave usne preminuća
kakvog li zagrljaja
kakvog poljupca čekao.
Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://feherilles.blogspot.com |
|