Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nagy Horváth Ilona: Anyám

Nagy Horváth Ilona portréja

Anyám (Magyar)

Néztem,
a víz hátán hogy pislákolt a gyenge fény,
fel-fellobbant, mint az élet
anyám szelídszép őzszemén,
mikor kézen fogva tartottam még
ezen a világon,
s ő susogva rám hagyta mindenét,
mi elmaradt, mi megesett,
pattanó labdát,
énekszót és Istent,
elszáradt, régi szerelmeket.  
Rebegő igent, konok búcsúkat,
szívének halkuló dallamát,
mit nekem szánt
szépíteni mindent,
és táncoltatni még körülöttünk
a halált,
mielőtt elmegyek,
s ő halhasson maga,
… s hogy pora is enyém
legyen,
hogy utolszor én vegyem őt
ölbe,
és úgy vigyem haza,
hogy közben eleresztem,
s tudjam, már szabad.
Anyám, lángot úsztatok utánad,
nézd, csillagot mutatok a csillagoknak
a fekete folyón,
ilyenkor látni vélem,
merre vagy, tenyered közé veszed
mécsnyi lángom, e gyenge fényt,
és viszed magaddal messze,
mint megtalált reményt:
én élek. 



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásaa szerző

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap