Nagy Kata: Házikedvenc búcsúztatása

Hallgatom a keringetőrendszert, pedig már évek óta gázzal fűtik a házat.
Meteorológiailag tavasz, gyakorlatilag szemét évszak ez,
reggeltől estig az ablak előtt ülök és a szél játékát figyelem.
Az utcán hó, mint valaki okádéka, és földuzzadt vörösbetűs plakát:
valami érkezéséről ad számot.
Cirkulál bennem a semmi, sötét koszmó, időnként letapad.
Kisgyerekké butulok. Viszketek.

Ez a lágy keringetés tehát nem felejthető,
és az achátcsigáink nedves cuppogása,
ahogy, emlékszel,
a rájuk kényszerített hallgatás után
hosszan egymásbafonódtak.

Elalvás előtt megszámolom létező halottaim,
és kiszúrok egy foltot a falon:
gyönyörtől tűzött szembogarad helyett abba meredek.
Most kezd szép lenni.