Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nagy László: Elfogynak a fák

Nagy László portréja

Elfogynak a fák (Magyar)

Elfogynak a fák a parton
éjszakánként lassan, lassan,
amikor az Isten szeme
jéggé fagy a kék magasban.

Ilyenkor az éhes fűrész
nem énekel, mert nem szabad.
Ilyenkor az éhes ember
nem nyöszörög, bár megszakad.

Fáért nem kár, lesz helyette,
hisz tavasz jön, új ültetés,
de a nyomor parancsol itt,
melle csupa kitüntetés.

A tuskókon Isten keze
kalácskát formál a holdból
az éhező kisdedeknek,
de csak holdból, de csak holdból.





FeltöltőTauber Ferenc
Kiadóhttps://konyvtar.dia.hu/html/muvek/NAGY
Az idézet forrásahttps://konyvtar.dia.hu/html/muvek/NAGY

Der Baumbestand nimmt ab (Német)

Der Uferbaumbestand nimmt ab,
immer nur nachts, langsam, langsam,
wenn die wachen Augen Gottes
in blauer Höh erfrieren, zahm.
 
Jetzt lassen hungrige Sägen
keinen Ton aus, sind lautlos.
Jetzt stoßen hungrige Menschen
keinen Laut aus, atemlos.
 
Statt der Bäume kommen neue,
Lenz kommt ja, mit Anpflanzungen,
Befehle gibt hier nur das Elend,
seine Brust voll Auszeichnungen.
 
Auf den Klötzen formt der Herr
kleine Kuchen aus Mondlicht
für hungernde kleine Kinder,
doch nur Mondlicht, doch nur Mondlicht.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap