Nagy László: Fagyok jönnek

Fagyok jönnek sorban,
fehér dühű gárda,
mint a perec roppan
az esendők válla.

Nélküled hol laknék?
– megborzong a lélek –
Hajnaltüzes hajlék
a te közelséged.

Szemem elől vedd el
a tél-hideg tányért,
etess szerelemmel,
hogy ne legyek árnyék.

Szerelmünk tűztornyát
engedd betetőznöm –
kapcsold ki a szoknyát
az aranycsípődön.

Gels, l'un après l'autre,
en cohorte blanche ;
l'épaule des faibles
comme un bretzel craque.

Oú loger sans toi ?
– mon âme frissonne.
Là, tu m'es foyer
que l'aurore enflamme.

Ôte de mes yeux
le plat froid d'hiver,
nourris-moi d'amour
que je ne sois ombre.

Laisse mettre un toit
sur la tour d'aimer –
dégrafe to jupe
de to hanche d'or.