Nagy Mór: Lemondás a költészetről

 Vergődtem eddig

Bús habokon.

Fölbuktam, tűntem;

De mindig csüngtem

Csillagokon.

 És most, hogy hittem:

Parthoz jutok

A nagy tengerre

Visznek egyszerre

Bőszült habok.

 El, végső ábránd!

Az életért.

Borulj el, mennybolt!

Ragyognod nem volt

Értem miért.

 Ich hab’ gezappelt

an den Wellen.

Ich fiel und verschwand;

wo ich immer hang

an den Sternen.

  Und jetzt, wo ich glaub’:

Ich bin an Land,

an das große Meer

bei dem alten Wehr

nur der Schaum stand.

 Weg, du letzter Traum!

Für das Leben.

Bedeckt dich Himmel!

Kein Grund zu flimmern,

um mein Leben.