Nagy Teréz: A sorsom...
A sorsom... (Magyar)A sorsom egy kósza őszi szél, mely küzd, mint az elsárgult levél; tombolva kavargó bíbor alkonyat, csak egy perc, csak egy pillanat.
A sorsom egy kósza őszi szél, mely otthont és szerelmet remél; de a fény már visszatért a nyárba, s lehullott levélnek, nem lesz többé ága.
|
Kérjen fordítást! |