Nagy Teréz: A sorsom...

A sorsom egy kósza őszi szél,

mely küzd, mint az elsárgult levél;

tombolva kavargó bíbor alkonyat,

csak egy perc, csak egy pillanat.

A sorsom egy kósza őszi szél,

mely otthont és szerelmet remél;

de a fény már visszatért a nyárba,

s lehullott levélnek, nem lesz többé ága. 

My fate is a roaming autumn gust

which struggles, like leaves that turned to rust;

the rage and swirl of a purple setting sun,

merely an instant, merely one.

My fate is a roaming autumn gust

which hopes for a home and love, it must,

but light returned to summer: its domain,

and the leaves that fell will never find twigs again.