Nagy Teréz: Hogy köszönjem meg...

Hogy köszönjem meg, hogy lettél,
és a sors felém sodort;
és értem és velem nevettél,
... amikor fáztam, Te szerettél,
hogy köszönjem meg?

Hogy köszönjem meg
a szép és igaz lelked,
amilyen én sosem lehettem,
de lettél Te helyettem,
hogy köszönjem meg?

Hogy köszönjem meg
a meleg vizet?
A sót, a kenyeret?
Az asztalt, a széket
és minden ünnepet?
Hogy köszönjem meg neked
a velem töltött éveket?

Hogy köszönjem meg a szót?
Mindazt a jót és valót,
mit értem tett a két kezed?
Hogy köszönjem meg
a szelíd szívedet?

Hogy köszönjem meg,
amiért miattam magányos lettél,
és másokat csak félve szerettél,
és értem és velem nevettél;
amikor fáztam, Te szerettél,
hogy köszönjem meg?

Hogy köszönjem meg,
hogy nem kell semmit megköszönnöm?
Hogy köszönjem meg,
hogy nem kell visszajönnöm,
mert Te jöttél értem,
s magadhoz öleltél…
És kérdések nélkül is szerettél.

How can I give you thanks for being
and for your fated drift towards me;
and for laughing for me, with me;
 - when I felt cold, you gave me love -
how can I give you thanks for that?
 
How can I give you thanks
for the truth and beauty of your soul,
such as was beyond me in the main,
but in my stead, you managed to attain,
how can I give you thanks for that?
 
How can I give you thanks
for the warm water?
For the salt, the bread,
the table and the chairs,
and every feast we shared?
How can I give you thanks
for the years you spent with me?
 
How can I give you thanks for words?
For all that was honest and true,
which your two hands had done for me?
Your gentle heart...
how can I give you thanks?
 
When I had caused you loneliness,
your love for others was timid, less,
for that, how can I give you thanks?
You laughed for me, and with me, too;
when I felt cold, you gave me love,
for that, how can I give you thanks?
 
How can I give you thanks
for not having to give you thanks
for anything?   How can I thank you
for not having to go to you,
because you came for me
and held me close and loved
unquestioningly.