Nagy Teréz: Varázslat volt…

Könnyed mosolyok jeltelen égen
Tovatűntek, mint hangod a szélben…
 
Varázslat volt, vagy víztükör,
Melyben feltűnt az arcod,
Szemed nézése szívembe karcolt.
Míg az ég üres volt,
Lelkemben jeled színes folt,
Csak biztatott, csak biztatott,
Elkapott és felkapott,
Erős karod kitárta bennem az ablakot.
Fényben úsztam, mint kis gyerek,
Kinek a világ még kerek.
Kinek őszinte mosolya
Nyugtató, édes nyoszolya.
 
Lassan bezár az égi bolt,
Szerelmed halványul, mint a folt;
Esztendők szűkös lábnyoma,
Úgy oszlik, mint a virág pora.
Kicsi gyertyákban büszke láz,
Emléked árnyára vigyáz.
Villódzó esti csillagok,
Szemed tükrében angyalok.
Egy régi nótát hallgatok…
És lassan bezárom már az ablakot.
És lassan -, bezárom már - az ablakot.