A látvány (Magyar)
A kék. A zöld. A folyamágy. A tárgyak változásai. Amint a látvány bent tapasztja végig a koponyám falát, mint körmozi.
És éjszaka is felzavarnak, északifénye van a falnak, és fényes kések: bútorok – s fölránt fektemből az a páfrány, s rég-rothadt, bonyolult fonákján a spórák is vele, mint bonyolult nagyvárosok légifelvétele –
Mert élesek, mert élesek a képek mind, mert élesek, vakít ez a hangtalan zsúfolódás, amint jönnek és körbemennek az ón, a kén, a madarak, a repülések, kiterjedéstelen, elektronhéjuk-vesztett égitestek sűrűségébe összehajtva, labdába gyúrt gyökök, amint forognak végeérhetetlen egy szüntelenül égető jelenben, ahol nincsenek térközök.
Egy fában lakom. Lombja évszaktalan, az égig ér, a dadogásig, és látom zsúfolódni zárva-termő gyümölcseit. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://dorysmay.lapunk.hu |
|
La vision (Francia)
Le bleu. Le vert. Le lit du fleuve. Métamorphose des objets. Et la fanon dont la vision tapisse la paroi de mon crâne comme un cinérama.
Même la nuit les objets me réveillent, le mur a des aurores boréales, couteaux de lumière : seulement des meubles — et, telle fougére, me font dresser sur mon séant, sur le dos compliqué, pourri depuis longtemps, les spores comme d'avion la vue d'inextricables métropoles.
Car elles sont vives, elles sont vives, toutes les images sont vives, ce grouillement muet nous aveugle et ce va-et-vient et tette procession de l'étain, du soufre, des oiseaux, et les vols repliés de par la densité d'astres sans dimension qui ont perdu leur épiderme d'électrons, coefficients en boule façonnés qui toumoient, sans trêve toumoient dans un présent brûlant sans cesse où n'est point le moindre interstice.
J'habite un arbre. Son feuillage hors de toute saison, il monte jusqu'au ciel, au balbutiement et je vois fourmiller, mûrissantes, ses enveloppes.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | T. Gy. |
|