Nemes Nagy Ágnes: Az alvó lovasok

Kassák Lajosnak

December. Dél. Szemperzselő

hegyoldal-széles hómező.

A sík lejtőn egy kockakőhalom.

Gömbölyű élein

forró, fehér hólepedő:

egy kupac alvó beduin.

Micsoda arcok hajlanak

a föld felé, sötét bokorban,

e fordított szoborcsoportban?

Micsoda szikkadt, fekete

gyökérvonások és velük

forró, sötét lélegzetük –

És mélyen lent a part alatt

micsoda beduin lovak,

formájuk itt-ott kidagad,

amint istálló-folyosókban

dobognak, némán, láthatatlan,

s gyökérszakállas nagy sörényük

meg-meglendül a föld alatt –

S velük micsoda mozdulat

mikor a forró földlovak

hátán a földes, barna törzsek

lombhajjal nyúlnak egyre följebb,

s egy óriási, lassú szökkenéssel

kiugranak.