Nemes Nagy Ágnes: De nézni
De nézni (Magyar)De nézni, nézni, mondta, mihelyt enged a füstfüggöny, a résnyi szünetben a füst, a sav, a lúg, a támadások közti percben nézni, tudod, mint egy formabontó asztalt egyszerre látni lapját és profilját
És tenni, tenni, tudod, én szüntelenül cselekszem történelmet, biológiát cselekszik a testem és elmélkedni, tudod, nekem a fejem oly furcsa oly befejezhetetlen a gömbformát nem is tudom én miért szerettem szemgolyót, koponyát, földgolyót, efféle határolt véghetetlent de tépett gömbök ezek, kókuszdiók csapzott rostok halandósága hajával körbe-szegetten
És nézni fentről, lentről, mindenféle szögekben körültapogatni a tárgyat néhány szememmel kivésni vélük a konturt, mosni, ledönteni míg nyílnak, húnyódnak, nyílnak, nem egyenletes hullámverésben s a tárgyakból is kifelé a sok lassú tekintet odvak hatalmas pillantásai észrevehetetlen nem mozduló tavakban és kövekben kinyilazók szilánkos fényjelekben
Bár nem segít, mondta, ez a szétszórt százezer szem bár nem segít a bioszféra zizegő seprű-pillája körülöttem lombok, cédrusok érdes ága forgó évszak karcai éj és nap emelve, hullva felettem bár nem segít, de nézni, nézni
Nézni, tudod mint forradás néz, mondta, a fán
|
FordításokNémetDennoch schauen Fühmann, Franz Kérjen fordítást! |