Nemes Nagy Ágnes: Ad un poeta (Egy költőhöz Olasz nyelven)

Kortársam. Ő halt meg, nem én.
Tobruknál elesett szegény
Angol volt. Nekünk más nevek
jelzik: hol hulltak e fejek
s törtek szét, mint érett diók
e hordozható rádiók,
s az Eiffelnél jobban elosztott
egyensúlyú, szép gerincoszlop
hol szakadt földre csikorogva.
Úgy gondolok ifjukorodra,
mint aggastyán, ki összevéti
hogy mi az új, s az ötven évi,    
Agya, szíve bealkonyult.

De a szeretet bonyolult.

Mio coetaneo. Lui morì, io no.
È caduto a Tobruk, povero.
Era inglese. Altri per noi i nomi
a indicare: dove caddero le teste
e si creparono – noci essiccate –
le pesanti ricetrasmittenti  
e dove le belle vertebre
più stabili e ritte dell’Eiffel
crollarono crocchiando.
Così penso alla tua giovane età,
come anziana che scambia  
ciò che è nuovo e di cinquant’anni fa,
su cui cuore e mente si fa vespro.

Ma l'amore è complesso.