Nemes Nagy Ágnes: Elmélkedve

Mit kéne tennem? Nem tudom.
A kezem összekulcsolom.
Ülök az ágyon szótalan.
Hová is ejtettem magam?

Összefonom ujjaimat.
Ennyi maradt: a mozdulat
A hitből, és gályára vont
Őseimből maradt a csont.

Hová forduljon hát az ész?
Pedig jó volna szégyenét
A szóval, mely megsejteti,
Kimondani, s elrejteni.

Che dovrei fare? Non so.
Congiungo  le mie mani.
Siedo sul letto taciturna.
Dov’è che mi son abbandonata?

Intreccio le mie dita.
Tant’è restato: della fede
il gesto, dei miei antenati
trascinati alle galee, l’osso.

Dove si volge dunque il pensiero?
Sarebbe meglio la sua onta,
con parola che la insinua,
esprimere e tacerla.