Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Les arbres

Il faut apprendre. Les arbres d’hiver. 

Comme ils portent leur voile de givre.

Les rideaux inébranlables.

Il faut apprendre la zone

où le crystal s’évapore

et l’arbre se transforme en brume

comme le corps en souvenir.

Et le fleuve au-delà des arbres,

les ailes muets des colverts

et la nuit bleu-éblouissante

remplie avec les objets encapuchonnés

il faut apprendre les arbres

et leurs actes ineffables.