Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

E preciso aprender.As árvores de Inverno.
Geladas até às raízes.
Impassíveis cortinas.

É preciso aprender este risco,
onde fumado se faz o cristal,
e nada a árvore em nevoeiro,
qual o corpo numa lembrança.

E atrás das árvores o rio,
asas mudas de selvagens patos,
a brancura cega e azul da noite,
com seus objectos encapuzados;
é preciso aprender aqui os
das árvores indizíveis actos.