Nemes Nagy Ágnes: Fák

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.
Mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit.

Trebuie să-nveţi. Pomii de iarnă.
Cu crengile pline de promoroacă.
Perdelele imobile.

Trebuie să-nveţi acea durată,
unde cristalul deja fumegă,
şi pomul pluteşte-n negură,
precum corpul în amintire.

Şi râul din spatele pomilor,
aripile liniştite a raţei sălbatice,
şi noapte albastră, alb-oarbă,
în care stau obiecte cu glugă,
şi să-nveţi aici trebuie
faptele de negrăit a pomilor.