Nemes Nagy Ágnes: Flotta

A szél, a szél.

A ház, mint egy hajó-orr

az éjszakában jobbra-balra bókol,

zörög, remeg

papír, keret,

és lent fekete torlaszokban

csörömpölő aszfalt-mederben

páncélosok robaja robban,

hullám hullámra vág a háznak,

a fulladókon át-meg átcsap,

s a házak mind, a roncs hajók

csak imbolyognak és zihálnak

sovány antenna árbócokkal

még himbálóznak körbe-körbe,

s rezeg az éji zátonyon

a város-flotta, összetörve.

Az égen néma tűzjelek.

S az ormokon az éj felett

a kint felejtett, tönkre-ázott

széjjelmosódott-színű zászlók.

S zúg, zúg, zúg teljes éjszakán

a tanksor lent a Vérmezőn:

csitíthatatlan óceán.

1957

Viento, viento.

La casa como proa

a babor y estribor bandea en la noche,

crujiendo se estremecen

el papel y el batiente

y abajo en negras barricadas

por cauce de asfalto estridente

estalla un son de acorazados,

olas y olas dan en las casas,

barriendo a los que están ahogándose,

y las casas, restos de barcos,

están jadeando y tambalean

con finos mástiles de antenas,

se balancean y hasta vuelcan,

y vibra en el bajío nocturno,

quebrantada, la ciudad-flota.

En el cielo ígneas señas mudas.

y en las cumbres sobre la noche,

olvidadas y ya en jirones,

las banderas descoloridas.

Rugen, rugen la noche entera

filas de tanques en el Campo

de Sangre: océano indomable.

1957

Escobar Holguín y