Nemes Nagy Ágnes: Jég

Belémfagy lassan a világ,
mint téli tóba nádbugák,
kis torlaszokban ott ragad
egy kép, egy ág, egy égdarab –
ha hinnék Benned, hallgatag
széttárnád meleg tenyered,
s az két kis napként sütne fönn
a tél felett, a tó felett,
hasadna jég, mozdulna hab,
s a tárgyak felszökellve mind
csillognának, mint a halak.

1946-1957

È ghiaccio in me il mondo,
fiori appassiti nel lago d'inverno,
in piccole isole lì s'impilan
un quadro, un ramo, di cielo un lembo —
se credessi in Te, tacito i palmi
caldi spalancheresti, e I due —
piccoli soli — splenderebbero
sopra il lago e sopra l'inverno,
i ghiacci si creperebbero
le schiume si smuoverebbero
e guizzando tutte le cose
scintillerebbero come i pesci.