Nemes Nagy Ágnes: Lement a nap

Lement a nap. De nem. Még látható.
Csak voltaképpen ment le, még az égbolt
tenyéröblében tartja ezt a másik,
megtévesztésig hasonló napot,
akár egy homokóra felső
üvegcsészéjét, melyből már kipergett
a voltaképpeni.

És lent a lámpák csattogásai
a drótkötélen imbolyogva,
a huzalok e természeti hangja,
mit nem vezérel más, csupán a szél.

Ezek már más beszédek,
ezek az önmaguk mögé
lecsúszó helyettesitések,
a vissza-vissza integettetések,
ezekkel már sietni kell

1969-1979

The sun went down. No. It's still visible.
It's gone down as a matter of fact only ,
the sky still cradles this indistinguishable other sun
in its hollowed hand
as if it held the see-through upper cone of
an hour-glass run empty of what was
the said matter of fact.

And down there is the clatter of the lamps
rocking, swaying on the wire ropes,
it's nature's way to make the cables sound,
controlled by nothing other than the wind.

Now these are different words,
these substitutions
that slip behind themselves,
these pleas for waving back and back again,
these must not be delayed.