Nemes Nagy Ágnes: Madár

Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden leptem gyötrelem.

Súly, súly rajtam, bénaság,
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét
vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
mostmár eldőlnék nélküle.

There’s a bird sitting on my shoulder,
it was born together with me.
It’s already so huge, so heavy,
each step of mine is an agony.

Weight, so heavy weight on me, lameness,
I’d thrust it off, it sponges on me,
its talons - like the roots of an oak –
are digging into my shoulder deep.

Next to my ears I hear the throbbing
of its hideous, huge bird-heart.
If suddenly it would fly away,
I’d already tumble, fallen apart.