Nemes Nagy Ágnes: Madár

Egy madár ül a vállamon,
ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
hogy minden leptem gyötrelem.

Súly, súly rajtam, bénaság,
ellökném, rámakaszkodik,
mint egy tölgyfa a gyökerét
vállamba vájja karmait.

Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
mostmár eldőlnék nélküle.

Un uccello, insieme a me è nato,
sta sulle mie spalle appollaiato.
E’ già così grande, così pesante,
che ogni mio passo è una croce.
 
Pesa su di me, pesa, mi paralizza,
vorrei cacciar’ via, mi tiene ferma,
come la quercia con le proprie radici,
mi ghermisce la spalla con gli artigli.
 
Sento battere vicino al mio orecchio
il suo cuore d’uccello mostruoso.
Ormai senza di lui potrei anche cadere,
se decidesse di volar’ via un giorno.