Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De legjobb, ha lerajzolom.
Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.


Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég, ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.
Nézegetem, ha hull a hó,
ez volt a ház, ez volt a tó.

Šta sam videla? Ispričat ću.
Još bolje, nacrtat ću.
I ti ćeš sa mnom ugledati,
tek trebaš gledati, desnu mi ruku gledati.

 
To je jezero, to je brvnara,
to je cesta krivudava,
to je bagrem, to je lišće,
to je sunce, to je podne.
To je krava, klempava,
trava joj je do trbuha rasla,
to je cvećem obrasla livada,
to je kupina, bodljikava,
to je vetar, lebdenje,
sanjarenje, buđenje,
to je ptica, to je plod,
to je nebo, to je leto.

Već ću to izvaditi zimi,
kad će sneg sve pokriti.
Razgledat ću kad bude mraza,
to je bilo jezero, a to pak brvnara.