Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
 
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
 
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
 
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
 
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
 
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

Trebuie să-nveţi. Pomii de iarnă.
Cu crengile pline de promoroacă.

Trebuie să-nveţi. Norii de vară.
Încinsa  pădure cerească.

Trebuie să-nveţi mierea, nuca
plopii şi cosmonava,

lunia, marţia, vinerea,
cuvintele dulci ca mierea,

trebuie să-nveţi pe ungureşte şi global
trebuie să-nveţi tot ceea ce-i universal,

ceea ce străluceşte, cu ce dai veşti:
trebuie să-nveţi, terbuie să iubeşti.