Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nemes Nagy Ágnes: Storm (Vihar Angol nyelven)

Nemes Nagy Ágnes portréja

Vihar (Magyar)

Egy ing rohan a réten.
Nap-éj-egyenlőségi viharban
a szárítókötélről elszökött,
s most rogy-rohan Medárd-zöld fű fölött
egy sebesült katona testtelen
koreográfiája.

Ott futnak ők. A vásznak.
Villámok torkolattüze alatt
már hadseregnyi végső mozdulat,
ahogy rohannak, zászlók, lepedők,
egy hasonlíthatatlan szisszenéssel
lehasadt orrvitorla, rongy,
a szünhetetlen zöld mezőben
bukóban, kelőben,
egy tömegsír legvégső vásznait
mutatják lobbanásaik.

Kilépek én, bár mozdulatlan,
körvonalamból kifutok,
s az árnyalatnyit áttetszőbb futó
elnyúlt testtel utánuk és közöttük,
s mint féleszű, ki elszállt madarát,
mint puszta fa, ki elszállt madarát
úgy hívja vissza nyujtott karral őket –
Most arcra buknak.
S egy fehérszárnyú, széles mozdulattal
egyszerre csap fel az egész sereg,
úgy csap fel, mint egy mozdulatlan ábra,
úgy csap fel, mint a test feltámadása,
egy vízről induló
öröklét, pisztolycsattanásra.

Utánuk nem marad
a réten, csak a hívó mozdulat,
s a fű sötétzöld színe. Tó.



KiadóNemes Nagy Ágnes összegyûjtött versei 2. jav. kiad., Osiris Kiadó, 2003

Storm (Angol)

A shirt blows across the field
Freed from a clothes-horse
at the height of an Equinox,
stumbling now above Saint Swithin's Grass
it is the bodiless dance
of a veteran.

And there they go, the sheets
running under the recoil of lightning
in battalion manoeuvres
even as they flee - flags, sheets,
a top-sail, a rag - each
ripped to its own hissing sound
on the open green field
diving and rising
their movement unveils
the winding sheets of mass-graves.

Without moving, I step
outside my contour,
a somewhat more transparent runner
body taut behind among them
like a half-wit whose birds have flown
like a naked tree whose birds have flown
calling them back with my beckoning arms -
And now they fall.
And with a motion white-winged, wide,
the entire flock takes wing as one,
takes wing like an unmoving image
takes wing like the bodily resurrection,
eternity called up
from the water, at the crack of a gun.

Nothing left in the field but that beckon
and the dark green colour
of the grass. A pond.



minimap