Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Oláh Tamás: Ébredő város

Oláh Tamás portréja

Ébredő város (Magyar)

Láng issza fel a bűzös város
              sötét zugait, züllött arcát
az ég elé tárva ébred fel.

Füst, korom-forgatag teríti
              be búcsúzóul az utcákat.
Tócsákban a kopott múlt képe

széttöredezve köszön vissza.
              Nyomorból írt álomok képei,
mint verdődő lelkek tünnek el

a nyugtalan világ marcona
             hangjaira. Szétnyílt szájú seb
minden feltépett kapu, ablak...

Az élő ércből kilépő hang
             az átlátszó légbe költözik,
lélekharang zúg, szárnnyal, mintha

tisztító keresztségre hívná,
             az átvirrasztott sötét után,
a város tékozló lakóit.



FeltöltőOláh Tamás
KiadóVigilia, Budapest,
Az idézet forrásaVigilia
Könyvoldal (tól–ig)851. oldal
Megjelenés ideje

Il risveglio della città (Olasz)

La fiamma assorbe i cantucci bui della città
             ammorbante, svegliandosi, la sua faccia
depravata  porge verso il cielo.

Per accomiatarsi un turbine di fumo – fuliggine
            ricopre le strade. L’immagine del passato
consunto di rimando fa i suoi saluti dentro le

pozzanghere, in  mille pezzi frammentato.
             Al suono truce del mondo inquieto,
spariscono come anime tormentate,

le immagini dei sogni scritti nella miseria.
            Ogni portone, finestra  dischiusa
è una ferita con la bocca spalancata…

Dal metallo vivo erompente suono
            si trasferisce nel cielo trasparente,
squilla la campana dei morti, aleggia,

 come se stesse radunando al sacro lavacro
             purificatore, i dissipanti abitanti della città,
 dopo aver trascorso a vegliare il buio.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap