Oláh Tamás: Két keréken

Görbült hát,
pedálokon
inas lábak,
a hajlított
kormányt
fehérlő ujjak
fogják,
ezüst csíkok
a csúcsos
ércfejen,
pergő
küllők,
egybefolyt
érc-karikák
részeg
zenéje zúg,

kétoldalt
zöld lomb
szövődik,
hiába kergeted
messze fut
előled
az országút,
kígyója
tekeredik,
vonaglik
előtted,
a látóhatár
végére űzött
Napisten
is erőre kap,
véres lihegéssel
veled teker,
a szél pimaszul
pofoz,
és a táv
nagyot
harap
belőled,
villanyoszlopok
bicegve integetnek,
még, még
tapsolják
a karcsú
fenyők,
mérföldkövek
dobják eléd
a métereket,
izzadva fel,
repesztve le,
nem kell
a fék,
nyeljen el
egészen
a sűrű lég,
egyedül
robogva!
kitartón
dobogva
hajts,
küzdj tovább
szív!
fönt messzi
hegyek kísérnek,
a szédült
mélyben
lent a drága
folyó
dereng,
előre! hajrá!
még gyorsabban!
pumpáld
keményre
testedet,
szorítsd
erősen magadhoz
a veled szaladó
lázas fellegeket,
tarts ki!
ne add fel!
repülj!
kapd el
a szabadító
végtelent!