Oláh Tamás: Dietro la tua maschera (Maszkod mögé Olasz nyelven)

nem láthatok,
így arcodat
közvetlenül nem kutathatom,
sem a támadó gőgöt,
sem a vigasztaló jót
rajtad fel nem fedezhetem

Bárányhimlős korodból
itt maradt viselkedésed
foltjait tapaszok fedik.
Vízbe fojtott emlékeid
a mélyből irányítanak,
árnyak és szelek
irgalmából érheted csak el
partodat.
Komplexusodat
jelenedből szökve,
túlzott alázatosságoddal
igyekszel jól elrejteni.
Víz vesz körös-körül,
de hajódról küldött
zászló-jeleidből
egy értő szem
látja benső szörnyeidet.
Ütköző nappalaidat
fejfájások keserítik,
éjjeleid béke-álmát
csikorgó fogaid
hangja kíséri.
Viták közben
kőarcot mutatsz,
de türelmed fogytán
szitokfogaid mélyednek
ellenfeled húsába.
Lázító cédulák, plakát-arcok
könnyen csábítanak
romboló hitekhez,
és a szerelem
– legfeljebb
sírkövek közt állva
támad fel benned.
Az ezüst szálak gyorsan
szaporodnak hajadban,
de pirulák rajtad már
nem segítenek.
Hazád neked
csak egy üres telek,
ahová házadat felépítheted,
amiben maradsz majd
fuldokló magányodban egyedül,
hiszen leszármazottad,
te szegény árva,
már régóta
idegen ország lakója.

non riesco a vedere,
scrutar’ così il tuo viso
direttamente non posso,
su di te non posso scoprire
né l’arroganza offensiva,
né il bene confortante.
Le macchie del tuo comportamento,
rimaste qui dai tempi della varicella,
sono coperti dai cerotti.
I tuoi ricordi affogati nell’acqua
ti guidano dalla profondità,
la tua riva
puoi raggiungere solo grazie
alla misericordia delle ombre e dei venti.
I tuoi complessi,
sfuggendo dal tuo presente,
cerchi di nascondere per bene
con la tua eccesiva umiltà.
Tutt’intorno l’acqua ti circonda,
ma dai segnali delle tue bandiere
inviate dalla tua nave,
un occhio esperto
solo i tuoi mostri interni vede.
I mal di testa amareggiano
le tue giornate conflittuali,
il sogno di pace delle tue nottate
son accompagnate dal suono
dei tuoi denti digrignanti.
Durante le discussioni
mostri una faccia di pietra,
ma la tua pazienza sta finendo,
i tuoi denti d’ingiuria si affossano
nella carne dell’avversario.
Cedole sediziose, facce da manifesti
ti seducono facilmente
con le credenze distruttive,
e l’amore
 – al massimo
stando tra le pietre tombali
risorge dentro di te. 
Nei tuoi capelli fili d’argento
si moltiplicano velocemente,
ma le pillole su di te
non hanno più alcun effetto.
La tua patria per te
è solo un fondo vuoto,
dove puoi costruirti la casa,
in cui, nella tua soffocante
solitudine rimarrai solo,
perché il tuo discendente,
tu, povero derelitto,
è da tempo
cittadino d’una terra straniera.