Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Oravecz Imre: Verebek

Oravecz Imre portréja

Verebek (Magyar)

1

Nem rokonszenvezem velük,

mérhetetlenül elszaporodtak,
befészkelnek az ereszbe,
a héjazat és a szigetelés közé,
oda húzódnak az eső, a hideg elől,
ott tojnak, költenek,
és ott töltik az éjszakát is,
a járdára piszkolnak,
ürülékükkel eltömik a szellőzőnyílásokat,
és a tetőtéri mennyezeten át hallom éjjel,
amint lábukkal percegtetik a párafóliát,
mikor kúsznak, vagy álmukban mocorognak.

2

Ma találkoztam a határban egy csapat mezei verébbel,

jöttömre felröppentek egy trenkabokorról,
majd visszatelepedtek ahelyett,
hogy az erdő felé vették volna az irányt,
pedig mínusz tizenöt fok volt,
és már erősen esteledett,

jó érzés volta tudni,
hogy soha nem kerülhetek velük összeütközésbe.

3

Gyerekkoromban verebet is ettünk,

nem annyira szükség vitt rá,
mint inkább apám falánksága,

egyszer egy kölcsön-vadászpuskával lőtt egy csomó verebet,
és utasította anyámat,
hogy csináljon paprikás krumplit,
és abba főzze bele,

anyám kínkeservesen megkopasztotta az apró, sovány testeket,
és üggyel-bajjal eltávolította belőlük a söréteket,

apámnak ízlett,
mikor elkészült,
de én sehogy se találtam rajtuk húst,
a hegyes csontocskák összeszurkálták a nyelvem,
és mialatt viszolyogva forgattam a darabokat a számban,
olyan volt,
mintha tűpárnákat rágtam volna.



FeltöltőCikos Ibolja
Kiadómagvető
Az idézet forrásatávozó fa
Megjelenés ideje

Passeri (Olasz)

1
 
Non mi sono simpatici,
 
si son moltiplicati a dismisura,
nidificano nella gronda,
tra il tetto e l’isolamento,
si rintanano là dalla pioggia e dal freddo,
è là che depongono le uova, le covano,
ed è là che passano anche la notte,
defecano sul marciapiede,
con gli escrementi otturano le fessure della ventilazione,
di notte, attraverso il lastrico solare, li sento
mentre scricchiolano la pellicola isolante con le zampe,
strisciano o s’agitano nel sonno.
 
2
 
Oggi avevo incontrato un gruppo di passeri mattugia,
 
al mio arrivo spiccarono il volo dal cespuglio di pruno,
poi si riposarono di nuovo, invece
di prendere la direzione del bosco,
eppure erano quindici gradi meno
e s’imbruniva fortemente,
 
era piacevole a sapere,
che non potrò mai venire a conflitto con loro.
 
3
 
Nella mia infanzia abbiamo anche mangiato dei passeri,

non tanto spinti dalla necessità,
quanto a causa dell’ingordigia di mio padre,
 
una volta, con un fucile in prestito, sparò un mazzo di passeri, e incaricò mia madre
di cucinarli assieme
alle patate in umido,
 
mia madre spelò faticosamente i minuscoli corpi magri,
a stento rimosse i piombini,
 
a mio padre piacque,
quando fu pronto,
ma addosso a loro io non trovavo carne,
gli ossicini appuntiti mi punzecchiarono la lingua,
e mentre in bocca schifato rigiravo i pezzi,
era, come se masticassi dei puntaspilli.
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap