Énem és kora (Magyar)
Ez itt a város. Szegény és szürke, gazdag és színes, akár a lelkem. A téboly és a por megülte. (De te csak mosolyogj, szerelmem!)
vesztébe ront. Rossz ez a század. Lám, a Duna is szétszakadt. Nem látogatja senki házad. (De te csak főzz, ami akad!)
Tkp. így is lehet élni, a hangyabolyban, elfeledten, nem hazát, csak kenyeret kérni. (Egy társadalom vagyunk mi ketten.) Feltöltő | Bandi András |
Az idézet forrása | http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/orban.htm |
|
Il mio io e il suo tempo (Olasz)
Questa qua è la città. Povera e grigia,
ricca e colorata, come la mia anima.
Coperta dalla follia e dalla polvere.
(Ma tu amore mio continua a sorridere!)
corre verso la rovina. ‘sto secolo è guasto.
Guarda, perfino in Danubio s’è spaccato.
La tua casa nessuno viene a visitare.
(Ma tu cucina pure, quello che c’è!)
Tutto sommato, anche così si può vivere,
nel formicaio, dimenticandosi di tutto,
non chiedendo la patria, solo il pane.
(Siamo una società noi due!)
|