Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Páskándi Géza: Anyu, lenyeltem a tűzoltózenekart

Páskándi Géza portréja

Anyu, lenyeltem a tűzoltózenekart (Magyar)

Mennyi zene a romlásban, uram!

 

Gyermekkoromban oltják a meszet,

kender rohad, bugyborékol mocsár,

s béka vartyog, mintha beleimben.

 

Ott hó gerince tompán roppan,

majd cseperész, mintha kaparna

valami cirmos

valami ajtón -

valamerre.

 

Ki az őrült, aki nem érzi,

mennyi zene van a romlásban.

Hogy' sustorog a halál

fazekán -

a változásban.

Mennyi zene

van a halálban.

De máris nyár van.

Kisvárosi romlás.

Egy apró gyermek odafülel hasára:

„Anyu, lenyeltem a tűzoltózenekart!"

Mennyi zene, mennyi zene,

s mikor lesz vége egyszer.

 

A gőzök fegyvertényei.

A hamvadás fortélyai.

A szüret rikoltásai.

 

Édesded must

zsibolyog kád jászlában.

Vén szőlőtőke

zörren kopár gyászában.

 

Mennyi zene a romlásban, uram.

Fekszem - recsegő ágyon,

s mellkasomban

pici vasutak,

mákszemnyi váltókezelők,

kávédaráló-mozdonyok

indulnak valahova.

 

Mégsem valahova.

Csak egy nádas felé,

ahol fúj a szél,

s már nem szabad-éhű farkasok,

hanem táplált farkaskutyák

vonítanak.

 

Mennyi zene a mellemben, uram.

 

Minek dómok kongásáért,

dzsungel-dobok tamtamjáért

messzebeli utazás,

midőn itt a mellem táján

közel s kicsiny a világ.

 

Kísértet-kastély. Szellemorgonái:

öreg dohoknak dohogási,

penész-lepkéknek suhogási,

s micsoda baglyok huhogási!

Mifene pán ugrál miféle sippal,

Mily’ kacskaringós egy trombita

tusakodik polippal?

 

Mennyi zene! Bordák redőnye mögül szól.

Kint hallgatom: suhanc-fejem

nem jut e drága mulatóba.

Pedig enyém e zenekar, uram!

Pedig én nyeltem le valamennyit!

Jól emlékszem:

a tűzoltóbandát legelébb,

majd „száz vasutat, ezerét”,

özvegy karót és deddel jászlat,

vonító farkaskutyákat,

sípoló kísértetet,

mint Empedoklészt az Etna torka -

tüzet, vizet,

minden elemet én nyeltem le.

 

Hát ne csodálkozz, ha végül e banda

melledből csak kifelé fújja.

Világ tején szívta a kottát,

s mint buborékot - most visszafújja.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.irodalmijelen.hu

Mum, I swallowed the fireman's band (Angol)

Lord, what a lot of music in decay!

 

In my youth the lime was slaked,

hemp was rotting, marshes bubbled

and toads croaked as if within me.

 

There snow's spine was dully cracking -

then raindrop sounds, like the scratching

of some tabby

on a door post,

at some other place somewhere.

 

Who’s that madman, who cannot feel

All that music in decay.

The way Death incants in whispers

by its kettle

in the change.

What a lot of

music’s there in dying.

Then summer in a flash.

Small town decay.

A tiny child listens to its gut:

"Mum, I swallowed the fireman's band!"

What plethora of music,

when will it all end.

 

Audacious puffs of steam.

Shift sounds whilst embers gleam.

A harvest’s every scream.

 

Sweet must in a vat-manger

is making rumbling sounds.

An old wine-stock’s rustle

with barren grief abounds.

 

Lord, what a lot of music in decay!

I lie down – the bed creaks,

And in my chest

are tiny railroads,

pointsmen the size of poppyseed,

and coffee-grinder locos

each going off somewhere.

 

No, not somewhere

But only to a reed-bed,

where the winds blow

and not wolves with boundless hunger,

but well-nourished wolfhounds

do the howling.

 

Lord, what a lot of music's in my chest!

 

What use is all distant travel

for the ding-dongs of cathedrals

or the jungle beat of tom-toms

for within my breast the world is

tiny, and it’s not remote.

 

Haunted castles. Ghostly organs:

musty smells for ever grousing,

sound of mould-moth ever rustling,

and what lot of owlish hooting!

What Pan keeps on bouncing, fluting,

And what kind of curly-twirly

trumpet tussles octopus?

 

All that music! Comes from my ribcage.

I listen. But my youthful head will

not get into this costly club.

And yet, my Lord, this band is mine!

I did swallow the lot of them after all!

Well I remember it:

The fireman's band came first of all,

then those railways by the score,

widowed picket, crib, babe and more,

and then the baying wolfhounds

and spooks that play the flute sounds,

like Etna's throat did Empedocles -

I swallowed all the fire, water,

and every other element.

 

Well, don't be surprised when the band blows

tunes from inside you, outward in the main.

With milk of the world it suckled the score,

and now, as bubbles, returns it again.



FeltöltőLeslie A. Kery
Az idézet forrásaMagyarul Bábelben

minimap