Páskándi Géza: Sánta Vénusz

Fény volt ő is, de eljutott az árnyig.

Kölyök-vággyal meglestem sánta Sárit.

Komisz legények döntötték a sárba,

mert könnyen hull, kit elhagyott a lába.

A teste térdig tékozló tökély volt,

s nyakára röppent néhány fura-kék folt,

részeg fogaknak vaksi vétek-varja,

és nem volt csősz, hogy onnan fölzavarja.

S egy boros férfi, mint múltunk törökje,

ma Sárin mankót s szenteket tör össze,

mint barbár, ki a falhoz szobrot lódít,

egy sánta Vénuszt, fordított milóit.