Páskándi Géza: Szabálytalan strófák Radnótihoz
Szabálytalan strófák Radnótihoz (Magyar)„Sárral kevert vér száradt fülemen.”
Mit ér sáros, véres fülével egy ártatlan s magyar. Ártatlanság: magában is nevetség, hát még súlyaival!
Az ártatlanság tudod, mit ér? Tengerbe folyt édes víz-ér. És mennyit ér az angyal-arc? Köpet égesse, flegma-kvarc. Mit ér, tudod, a jóhiszem? Vámon elveszik, ha réven átviszem. S tudod, mit ér, ha mókust bámul sokáig az ember? A vadász már nem a kis bundást tartja szemmel, hanem téged s nyomodra kap. Mit lebkeség, szeszély, fuvallat, s a nonszensz: tiszta táj. A hexameter? Egy ember, sok ember...
Mit ér az, ami fáj? A bárányvér, midőn farkas is már nyaldossa sebeit... Mit ér szökellő jambusod, ha rágalom kúszik zászlórúdon is, egyebütt, - és mit - űrös morajban egyszerű derűd? Áldozat, Szent Naivitás, mit ér? Ha Kívületek nincsen fehér? Mert mit bánnám én a piszkot is, ha minden mocskos lenne már: a hó, a dér, a hattyú és sirály. De látod, tiszta vagy te is. Mit ér nyílt mező - gyolcsos homlokod?
Lent a sárban Te már jobban tudod.
|
Kérjen fordítást! |