Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Páskándi Géza: I becchini (Temetőbogarak Olasz nyelven)

Páskándi Géza portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Temetőbogarak (Magyar)

Nézd, hogy sürögnek! Hogy vonják, cibálják

a tetemet, az elhulló halottat,

Örök

kegyetlen,

szomjú szorgalommal,

nem énekelve s nem mondva igét,

temet ez a szörnyű fekete nép.

 

Ki lökte őket kínzó küldetésre?

Milyen átok, vagy titkolt elhívás van

bogár-szívükben, hogy a pusztulásban

célt leljenek,

és soha semmi másban?!

 

Nézd, hogy futkosnak! S nem szomorú ez.

Ha másnak sajgás, jaj, nekem vigaszt ad

e nyüzsgő gyász,

mert engem nem igazgat

a balga isten éppoly balga papja.

 

S ha éltél eddig

fülledt izgalomban,

hogy lelsz-e lényt,

akiben irgalom van

és eltemet,

most boldogan nyugodj meg!

 

Van férge földnek,

rovara rögöknek,

kik fantasztái valami öröknek

és földetlenül nem hagynak, ne rettenj,

mert nem marad itt senki temetetlen!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irodalom.elender.hu

I becchini (Olasz)

Guarda, che andirivieni! Tirano, strattonano

la spoglia, il morto deffunto.

Con un’eterna

spietata

diligenza assetata,

senza cantare, né predicando il verbo,

sta seppellendo, questo terribile popolo nero.

 

Chi li ha costretti a questa missione crudele?

Qual maledizione o predestinazione segreta

nei loro cuori, per trovare il fine

nel decadimento,

e mai nel null’altro?

 

Guarda, come scorrazzano! La cosa in sé non è triste.

Se agli altri duole, a me dà consolazione

questo lutto brulicante,

perché non mi governa il Dio stolto

e neanche il suo, ancor più stolto prete.

 

Se fin qui hai vissuto

in un’ afosa agitazione,

in cerca di un essere

pien di misericordia

che ti seppellisca,

adesso quietati in santa pace!

 

La terra ha i suoi vermi,

la zolla gli insetti,

i sognatori di un non so che di eterno,

senza ricoprir’ di terra non ti lasceranno,

non temer’, perché nessuno rimarrà insepolto.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap