Pásztor Árpád: Stille (Csend Német nyelven)

Kis sziklapadon ülök, a víz halkan dalol,

Egy hajó füstje kéklik ott messze valahol.

Az égen bárányfelhők, átszűrődik a nap,

Sápadt fényben csillámlik a zöldes színű hab.

Egy kis fodor se rezzen a végtelen vizén,

És a milyen a tenger, ép oly csendes szivem.

Fájdalma nem hullámzik, nem rezg egy indulat...

A víz lágyan morajlik a sziklás part alatt.

Auf kleinen Fels Bank sitze, das Wasser singt kläglich,

der Rauch eines Schiffes irgendwo ferne bläulich.

Schäfchenwolken am Himmel, die Sonne flimmert durch,

der grünliche Schaum schimmert in fahlen Froschlurch.

Keine Rüsche vibriert jetzt, am endlosen Wasser,

’d wie das Meer ruhiger wird, mein Herz umso mehr rasselt.

Sein Schmerz schwankt nicht, ‘d seine Regung wird ruhiger

das Wasser rumpelt leise unter dem Fels Ufer.