Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pásztor Béla: Il figlio morto (Halott fiú Olasz nyelven)

Pásztor Béla portréja

Halott fiú (Magyar)

A sárgatollu hold,

Mint bagoly búg a fán,

Ki tegnap ifjú volt,

Ma görbedt, vén apám.

 

Egy kígyó szívta meg

Anyácskám kebleit,

Hogy ráncos és öreg

Lett máma estelig.

 

És holnap hajnalig

Szemük holt kútba néz -

Számlálja fogaik

A varangy-feledés.

 

És süketen-vakon

Jelennek majd meg ők

A harmadik napon

A végső trón előtt,

 

Amelynek lépcsején

Köd-ingben ott ülök

Holt fiacskájuk - én,

Ki meg nem vénülök.

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
KiadóMagvető Könyvkiadó
Az idézet forrásaVálogatott versek
Megjelenés ideje

Il figlio morto (Olasz)

La luna con le piume gialle,

Come gufo tuba sull’albero,

Mio padre, giovane sino a ieri,

Oggi è un vecchio ingobbito.

 

A mia madre un serpe

Aveva succhiato i seni,

Che per stasera, vecchi   

E aggrinziti son diventati.

 

Sino all’alba i loro occhi,

Guardano nel pozzo morto –

Sta contando i loro denti

La rimembranza – rospo.

 

Da ultimo, al terzo giorno,

Loro così compariranno,

Insensibili e ciechi,

Di fronte all’ultimo trono,

 

Sulle cui scalinate io starò

Seduto, dalla nebbia avvolto,

Io – il loro figliolo morto,

Che non diventerò vecchio.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap