Pásztor Béla: Holdaskönyv 2. A vén boszorkányok énekeiből

Weöres Sándor - Pásztor Béla

Ki a völgyben hontalan,

annak szirti trónja van.

Mint gyönyörű rózsaág,

övezi a gonoszság.

Cirpegj, cirpegj, kőhegység.

Hajam fáklya, övem jég.

Nővéreim póklábat,

hült kígyóbőrt próbálnak.

Arany talpam égre néz,

szárnyam disznóröfögés,

fátylam macskanyávogás,

rőt uszályom jajgatás.

Megöltem a föld alatt

egy kő-szárnyú madarat.

A fák gyökér-ágai

nem látják már szállani.

Ha lehetnék mécses-fény,

szentek talpát égetném.

Ha lehetnék bab-inda,

égig nyúlnék kínomba.