Pénzes Tímea: The priest (A pap Angol nyelven)

A pap öt hosszú mondatot is összefon, magyarul kezdi és szlovákul fejezi be, vagy fordítva, mondat közben elfelejti, miről beszél, olyankor csak morog érthetetlenül, néha a hangja teljesen elhalkul, aztán hirtelen beleordít a mikrofonba. Egyszer szentül eldöntöttem, hogy most figyelni fogok, de sehogy sem sikerült, mindig elveszítettem a fonalat. Kijössz, és nem tudtál meg semmit, de abszolúte semmit.

És jól elhúzza a miséket. Néha úgy riadok fel, amikor belekiált a mikrofonba, mert közben azért elszungyít az ember. Aztán a templom előtt egymást kérdezgetjük, mikor lesz a következő mise, mert senki sem értette, még az első sorban ülők sem. Összeegyeztetjük az időpontokat, aztán eldöntjük, mikor jöjjünk. Aztán vagy ott van a pap, vagy nincs.

Amíg betegeskedett, új papot jelöltek ki a helyébe. A falu örült, mert mindent értett, és jókor járt misére. Amikor a mi papunk visszajött, mérgesen ordítozott a mikrofonba, hogy aki beteg, azt már el kell temetni? Az emberek szedelőzködni kezdtek, nem voltak a kiabálására kíváncsiak. Aztán visszafogta magát. A fiatal papocskát meg felrakták a hegyekbe, a tótyik közé.

Már öregecske ez a pap, ülve áldoztat, csak motyog meg totyog, állni nem bír, de amíg él és mozog, a trónszéken lesz. Múltkor megint nem értettük, mikor lesz a mise, és csak két híve ült be misére. Lassan már egyedül leszek, magamnak fogok prédikálni, mondta mérgesen, de mit tehetett.

Amikor anyám is gyónni ment hozzá, már nagyot hallott, és nem értette, mit osztott ki rá. Nekem úgyis mindegy, mit mond, mormolta a gyóntatószékbe, nem hallok semmit. Annyit imádkozom, hogy úgyis leimádkozom, akármit osztott ki rám.

Mesél a múlt, AB-ART Kiadó, 2006, 80-81. oldal.

The priest weaves even five long sentences into one at times, starts in Hungarian and finishes in Slovak, or the other way round, forgets mid-sentence what he is talking about, just murmurs incomprehensibly, at times his voice goes quiet as can be, then suddenly he will bellow into the microphone. Once I was fully determined to listen, but I didn't succeed, kept losing the thread. You come out and you found out nothing, absolutely nothing,

And he does keep dragging out the Mass. Sometimes I get startled when he shouts into the microphone because in-between one does tend to nod off. Then afterwards we keep questioning each other in front of the church when the next Mass is going to be, because nobody understood him, not even those in the front pew. We compare times then decide when to come. Then the priest is either there or not there.

They appointed a replacement priest whilst he was unwell. The village was happy because they understood everything and went to Mass at the right times. When our priest returned he angrily hollered into the microphone that should someone who is sick be buried already? The people began to gather their belongings and leave. They were not interested in the shouting. Then he took hold of himself. As for the young priest, he was put among the hillbillies in the mountains.

By now this priest is quite old, he gives communion sitting down, just mumbles and dodders, he cannot stand, but whilst he lives and moves, he will occupy the throne. The other day we didn't understand again when the Mass going to be, and only two of his faithful turned up. Soon I'll be alone and preach to myself, he said angrily, but what could he do.

When my mother went to him for confession, she was already hard of hearing and could not understand the penance she received. For me it's all the same what he said anyway - she murmured in the confessional - I don't hear anything. I pray so much that I will be praying whatever penance he has given me anyhow.