Pénzes Tímea: Kölcsönkérni nem szégyen

Böske összedobálja az ágyait, és már megy is, amerre lát, csak ne kelljen neki otthon befűteni. Aztán megeszik egy karaj zsíros kenyeret, vagy egy kolbászt kenyér nékű, minden nékű, a hurkát is meg se melegíti, csak úgy megeszi hidegen. Vagy megsüt egy tojást, és minnyá jóllakik. Megissza rá a vizet vagy a borocskát, oszten megin mén vissza a szomszídba megmelegennyi. Mehetünk hozzá akármikor, soha nincs otthon, be van zárva mindig a kapuja. Este bebúj mindenestől az ágyba, csak ne kelljen megraknia a kályhát. Télhez megvett harminc méter szenet, itt jajgatott, hogy mennyi pénzt adott érte! Mi az a harminc méter szén?  Hisz azt egy hét alatt elfűtöm.

Bejárja akár a fél világot, csak ne kelljen neki otthon ülni a hidegben. Másoknál bemelegszik, jól megszívja magát melegsígvel, mint a teve a púpját vízvel, otthon oszten mán elvan, megeszik egy karaj kenyeret és bebúj a paplan alá. Ha nincs otthon Matyo. Mer ha a fia otthon van, akkor kell rá főznie, de Matyo alig van otthon, folyton-folyvást elvonóra viszik. Ünnepek alatt itthon volt, megint be volt kallantyúzva. Mondtam én Böskének, hogy kutyából szalonna nem lesz soha. (…)

Ha nem elvonón van, akkor kórházba viszik, valami elmeintézetbe. Na, ott van egy asszony, aki odavan Matyóért, megvan érte bolondóva. Vett neki háromezer koronás órát, ezerötszáz koronás nadrágot, mindenáron hozzá akar menni. Oszt mondom én Böskének: hadd őt, csinájjon, amit akar. Most téged kerget, akkor meg legalább kergetné az asszonyt is, meg a lánykákat is. Valami bolond elvált asszony lehet az, gyerekekkel. Csöppet tyuki-tyuki. Elhagyta őt az ura, és mindenáron csak menne férjhez. Matyo oda nem akar menni, a nő meg ide nem akar jönni, otthon nagy kertje van neki, almát árul, sok pénze van, jól jönne neki a Matyo, dolgozna a kertben, metszené a gyümölcsfákat, meg szedné az almát. Elkelne neki a férfikéz minden szempontból. (…)

Hát egyszer jön hozzám Böske teljes hatalomval. Isten faját, mondom neki, hát mit akarsz. Már bedagasztott, mondja, de nincsen miben sütnie. Hogy nincs olaja meg zsírja. Fő, hogy bedagasztott. Meg gáza sincs, meg vize sincs, nem vezettette még be magának. Pénzbe kerülne. Kétszer megsütöttem neki, megesett a szívem rajta. Hova rakja a pénzt, hova nem, nem tudom. Nekem is visszaviszi a postás a felét, mondom is neki, mit gondúsz, én nyugodtan adakozhatok? A szomszéd is nevette. Magától hordja a kalácsot? Három vassal is sütött. Megszánja őt az ember, de hogy mindig így legyen!

Böske mesélte, hogy nemcsak ő van így a veréssel, Mancit is verik. Hát jöjjön ide aludni a Manci is, mondom neki fejcsóválva, gyertek ide mind aludni, bánom is én! Van elég ágyam.

Aztán egyszer kijött egy rendőr, hogy kivizsgálja, ki kit ver. Háromcsillagos rendőr volt. Gyüjjön ide alunnyi maga is, mondtam neki, de csak nevette. Akkor biztonságban érezném magam. Nekem se kutyám, se macskám, semmim sincs. Csak néha csöngetnek butaságokkal. Már bánom is, hogy felszereltettem a csengőt. Le fogom verni.

Méregből beírattalak tanúnak, mondta aztán nekem Böske. Mérgedben fel is akaszkodhattál volna, feleltem neki erre. Hozzám többet ne járj, én be nem engedlek többet, mondtam. Mehetsz tőlem aludni a kutyaólba is. Most már kinézek az ablakon, és ha meglátlak, bizony ki nem nyitom.

Én megmondom neked kerek perec, itt csöngethetsz akármikor, zörgethetsz szakadásig, ki nem nyitom a kaput. Aludj a sopában. Ha Matyo agyonüt, agyon leszel ütve. Addig meg etesd csak őt, hogy jobban tudjon húzni a hajadnál fogva. Én a börtönét nem fogom fizetni, mondja Böske, inkább legyen itthon. Hisz ott dolgoztatják őket, nem neked kell fizetni, magyaráztam neki. El van ez az asszony teljesen tévelyedve.

Én már nem is húzom fel magam ezek miatt. Mindig csak kölcsönkérnek, ebben a faluban ez így szokás. Múltkor mentem a szomszédba a villanymelegítőért, mert eszükbe nem jutna visszaadni. Hát még mindig nem adtam vissza?, meresztett nagy szemeket a szomszédasszony. Hát nem, feleltem. Már egy éve. Biztosan nem vittem neked vissza?, kérdezte hüledezve. Hisz mondom, hogy nem, kiáltottam rá, és ha most nem jöttem volna el érte, akkor lett volna két éve is, hogy nálad van. Azt gondolja, hogy azért jöttem, mert visszahozta? Aztán előkereste valahonnan, és hazavittem. Nem adom én már azt kölcsön senkinek. (…)

Na de Böske már mindennek a teteje. Egy dolgot tud, de azt nagyon: kölcsönkérni. Hol egy zacskó vaníliacúkort, hol egy kanál paprikát, egy pohár ectet. Meg tét, meg túrót. Ha itt nem kap, megy tovább. Aztán azok, akiktől kér valamit, állnak a kapuban, hátha jön az üzletből, és elkérhetik tőle a tartozásukat. Ha vett, visszaadja, hogy újra kérhessen. Csak délben jár kéregetni, amikor be van csukva a bolt. Élesztőért jöttél? Hát egy órája még nem tudtad, hogy kalácsot sütsz, amikor még nyitva volt az üzlet?, kérdem. Rafinált asszony, de rajtam nem fog ki. Kereket rakok a házamra és eltolom a part alá, aztán kereshet.

Mesél a múlt, AB-ART Kiadó, Pozsony, 2006, 62-67. oldal