Pósa Lajos: Frohe Weihnachten (Boldog karácsony Német nyelven)

Sűrű nagy pelyhekben hullva hullong a hó, 

Hideg szél zörgeti, rázza az ablakot.  .  . 

Jó meleg szobában úgy elnézegetjük 

A szép karácsonyfán ragyogó csillagot. 

Ragyogj, csillag, ragyogj! Ragyogd be kis házát

Vállamra boruló szelíd kedvesemnek! 

Nincsen édesebb a csöndes boldogságnál: 

Az élet gondjai mind elszenderednek. 

Idegenek zaja, nagyvilág lármája 

Nem rengeti meg a karácsonyfa ágát.  .  . 

Egymásra borulva nem hallunk egyebet: 

Csak az angyaloknak szárnya suhogását.

In großen Flocken flattere der Schnee draußen,

kalter Wind raschelte, schüttelte das Fenster,

wir betrachten es in einem warmen Zimmer

an dem Weihnachtbaum, die hell leuchtenden Sterne.

Glänze, Stern, glänze! Glänze hell in kleine Haus

auf meiner Schulter gebeugte sanfte Liebsten!

Es gibt nichts Süßes, als stilles Glück der Freude:

Die Probleme des Lebens schon lang tief schliefen.

Der Lärm von Fremden, die Geräusche von der Welt

es bewegt, schüttelt der Weihnachtsbaumzweige nicht,

wir umarmen uns und können nicht mehr hören:

Wie die Engel, mit letztem kraft, den Flügel schwingt.