P. Pálffy Julianna: Nappalok és éjszakák

A nappalok hűvös
szürkére festett nyugalma,
a kontroll alá kényszerített
szívdobbanások,

a nappalok hideg
színtelenbe csavart közönye,
az érted százszor elismételt
varázsátkok,

a nappalok dérbe
dermedt rózsaszín ábrándjai,
a papírra vetett, fájdalomból
megírt vallomások,

oldhatatlan

jégpáncélba zárt kínlódások,

nem enyhítik az éjszakák

utánad kiáltó csendjét.

La serenità dei giorni dipinta
d’un grigio fresco,
i battiti del cuore
costretti sotto controllo,
 
l’indifferenza dei giorni
avvolte dal freddo incolore,
gli incantesimi magici
ripetuti per te mille volte,
 
i sogni rosa dei giorni
congelati nella brina,
confessioni scritte dal dolore,
vergati sulla carta,
 
le tribolazioni chiuse
nel insolvibile armatura di ghiaccio,
non alleviano il silenzio
delle notti, che t’invoca.